• Bűn és megváltás Anders Thomas Jensen nagyjátékfilmjeiben

  • Gengszeterek fogadója

  • Dán filmtörténet röviden
    dán filmtörténet- az állam támogató szerepének hangsúlyozása, filmtörvények, filmiskola (forgatókönyvírás kiemelt oktatása és háromszög rendszer, lélektani realizmus, rukovi natural story, Dogma mozgalom -> melodráma )

  • Jensen bemutatása
    • Jensen, mint a négy felvonásos dramaturgia tökélyre fejlesztője ( incl. az experimentális spontaneitás kiölésére vonatkozó kritikai észrevételek)
    • Jensen alkotásai (rendező/ forgatókönyvíróként ->ezt már döntse el a szakdolgozat tulajdonosa, hogy miként kívánja feldolgozni)

  • Dán társadalmi kitekintés, a film alapja

  • Filmek elemzése

  • Ádám almái

  • A filmben a legérdekesebbek a főhősök fleshbackjei, amelyek által ugyan kissé bárgyú-szájbarágós módon, ám mégis orvosi szintű precizitással ad Jensen látleletet pszichopatológiájuk gyökereiről. A többé-kevésbé realista film talajából ezek a visszaemlékezések szürreális csonkokként emelkednek ki, világuk álomszerű, történéseik nevetségesen eltúlzottak, olyannyira, hogy túlzásaik kétségbe vonják valódiságukat. Csakhogy: nem mind így emlékszünk-e vissza gyermekkorunk szépségeire/rettenetére? Jensen az összes figuráját szereti, legyenek bármekkora szörnyek: kiutat mutat nekik, és alibivel szolgál; senki sem eredendően rossz, mindenki a múltja áldozata – az almáiba belebarmult vagy éppen szeretetből brutálállat apjáé vagy az érzéketlen családjáé. It takes all sorts to make the world.

  • Nos, a négy nagyon is karakteres és valóságos gengszter számára valahogy nem jönnek össze a dolgok. Hiába profik a szakmában, egy fatális tévedés – eladhatatlan csempészáru – következtében a kisfőnök, a már élete felezőjéhez érkező Thorkild a nagy maffiafőnök, Eszkimó adósává és hűbéresévé válik, társaival együtt. Egy sikeres széfrablás után azonban meglépnek a lopott pénzzel, és egy erdő közepén, egy elhagyott fogadóban kötnek ki – mintha csak mesében történne mindez, nem véletlenül hangzik el Andersen neve is a filmben, s nem véletlenül idéz a nyitó és záró kép anderseni hangulatot. A fogadó kényszerű állomás a menekülő gengszterek életében – sebesülés éri egyiküket, amit ki kell heverni –, de a mesei átváltozás, átalakulás terévé válik. Megnyílik a szereplők belső szobája, és sorra megismerjük kamaszkori élményeiket, amelyek eltávolították őket családjuk álszent és erőszakos (kis)polgári rendjétől, és lázadóvá, majd bűnözővé váltak.
    Thorkild apja tizennyolc évet töltött egy almafa nevelésével, s életműve gyümölcsét várja áhítattal, feleségével és kamasz fiával együtt. A fán érő, pirosló három alma – tényleg, mint a mesében – a fiú három próbájává válik. S itt már, ugye, bibliai szimbólum is a három. Nemcsak az édenbeli kísértésre, hanem Jézus megkísértésére is utal. A kamasz Thorkild inkább külön szobát szeretne magának, minthogy részesüljön az alma szentségében és apja szüntelen horkolásában, amitől nem tud aludni. Ám a szülők érzéketlenek a fiú szükségeire, az apai életmű – „Az én almafám. Az én almáim.” – bűvöletében élnek, groteszk tükrét mutatva meg az isteni tudás helyett magán-emberivé váló tudásnak, önbecsapó illúziónak. A kamasz fiú végül is nem tud ellenállni a kísértésnek, és megeszi az első almát. De kérése – a külön szoba – nem jut el az apai/anyai fülekhez, tette a legsúlyosabb bűn, a szülői értékrend iránti lázadás manifesztumává válik. A második almát otthagyja a fán, de körberágja. A harmadikat pedig kék színű festékbe mártja. A következő képen a kék alma mellett már az apa testét is látjuk lógni: felakasztotta magát.
    Nem esik messze az alma a fájától – Thorkild, valahol az életfelezője körül, szembesülni kénytelen elrontott életével, mintha a dantei erdőbe jutott volna maga is: „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém.” Mintha a saját, gengszteri életműve sem lenne több, mint az apja három almája. A fordulat, ami az erdő közepén bekövetkezik az életében, s aztán a társai életében is, az eredethez való visszatérés, az élet fájára = fogadójára való rátalálás metaforájává válik. „Itt és csak itt van az a hely, ahová mindig is tartoztak.” A groteszkül kicsavart, kificamodott emberi világban a mese evangéliuma állítja helyre a rendet: teszi gengsztereinket vendégfogadó és -szerető lényekké, ami persze nem megy áldozat – alma-, állat- és emberáldozat – nélkül, még a mesében sem.

  • Anders Thomas Jensen korának legbiztosabb kezű forgatókönyvírója és rendezője, akit a négy felvonásos dramaturgia tökélyre fejlesztőjének is neveznek. Forgatókönyvei többnyire közérthetőek és könnyen emészthetőek. Groteszk történeteit úgy meséli el, hogy közben a néző meg tudja kedvelni bűnös karaktereit és drukkol a megváltásukért. Kollégája, Lars von Thiers, annak ellenére, hogy többször dolgoztak együtt rendszeresen kritizája Jensen “steril” történetvezetését, miszerint az experimentális spontaneitást öli ki műveiből.

  • A dán film aranykora 1910-től 1920-ig tartott, mialatt az időszak vezető rendezője Benjamin Christensen és két dán színész, Asta Nielsen és Avldemar Psilander, is elértek nemzetközi sikereket. Az I. Világháború alatt a dán filmnémileg visszaszorulta nemzetközi piacokról, annak ellenére, hogy olyan meghatározó alkotót tudhatott magának, mint Carl Theodor Dreyer. A mélyrepülés a következő évtizedben is folytatódott, ezért a dán film a dánok felé fordult. A hangos film megjelenésével zenés komédiákat gyártottak kifejezetten a dán közönségnek címezve, továbbá elkészültek az első dán dokumentumfilmek melyek a későbbieknek egy új korszak nyitányának bizonyultak. Az új irányzat központi figurája Theodor Christensen, aki kollégájával Karl Roos-al megírta az ország első filmelméleti könyvét. (Film, 1936) Elérkezve az 1940-es évekhez, a német megszállás alatt a filmszínházakban többnyire német filmeket mutattak be, maga a dán film pedig egészében nemzetközi központú lett. A nagyjátékfilmekben megjelentek az amerikai film noir és a francia költői realizmus jegyei, viszont a dán dokumentumfilmek tovább virágoztak. Az 50-es években visszatértek a folklór komédiák, ismét vetítettek amerikai filmeket, melyek gyorsan előtérbe kerültek a dán alkotásokkal szemben, de uralmuk az alacsony nyereség miatt nem tartott sokáig. A dán kormány ugyanis nem mutatott hajlandóságot, hogy devizában intézze a vételi tranzakciókat, így végül Dánia blokád alá került és 1958-ig nem jutott hozzá nagy amerikai produkciókhoz.
    1954-ben a filmszínházak jegyeladásai 60 millióra nőttek, de ugyanebben az évben a Dán Tv 3 év próbaperiódus után elkezdett rendszeresen sugározni. A televízió háztartásokban való elterjedése nagyban visszavette a mozik jegyeladásait, olyannyira, hogy 1960-ban 44 millió, 1970-re pedig már csak 20 millió jegyet adtak el évente. Eddig a pontig a film médium, pusztán, mint szórakoztatóipari termék szerepelt a köztudatban, valódi művészi érték nélkül. A drámai visszaesés rákényszerítette az államot, hogy fellépjen, mint támogató a művészi filmek megmentésének érdekében. 1964-ben megszületett a Film Törvény, mely a TV megjelenése miatt háttérbe szorult filmgyártást volt hivatott támogatni. E törvényben a dán kormány elismerte a művészfilmek készítésének fontosságát és megalapította a Danske Filmskole –t, a Dán Filmiskolát. Ezen döntések segítették a 60-as évek Európájában elterjedő irányzat, a szerzői filmek virágzását.
    Ebben a szabad szellemű időszakban egyre gyakoribb volt a szexualitás megjelenítése és lassacskán a felnőtt filmcenzúra teljesen felszámolásra került. (1997)
    Az 1972-es filmtörvénynek köszönhetően megalapították a Dán Filmintézetet, mely a filmkészítés támogatásáért volt felelős és mint tanácsadó rendszer működött.

  • Jensen a jól bevált receptet használja dán filmesként, miszerint a dán mozi, elsősorban a dánoknak, a dánokról szól. A dán filmtörténetet végigkísérve láthatjuk, hogy a folk témájú vígjátékok kiemelkedő sikert arattak a dánok körében, későbbiekben pedig bármilyen társadalmi problémát feszegető komédiára és groteszkre nyitott volt a dán közönség. Jensen minden nagyjátékfilmjében a bűn és megváltás témáját feszegeti, mely filmek végén a főhősök maguk mögött hagyják traumatizált múltjukat, ami izolálta és visszatartotta őket a társadalmi integrációtól. Dániában közismerten nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmi reintegrációra, akár börtönviselt, akár tartósan munkanélküli állampolgárról legyen szó, több rehabilitációs program segíthet újra egyenértékű és hasznos állampolgárrá válni.
    “A skandináv filmművészetre is az imént említett mindennapi emberek hétköznapi történeteinek feldolgozása jellemző. Ami az ő megközelítésüket a legtöbb esetben különlegessé teszi, az abban a kedves megértésben nyilvánul meg, amellyel az emberek hibáihoz közelítenek. Esendő hőseiket finom, gyakran abszurdba hajló humorral ábrázolják. Ugyanakkor rendkívül fontos náluk a kegyetlenül őszinte önmarcangolás, a belső problémák, kételyek szakadatlan kutatása.”-Gyenge Zsolt A dán film ma

  • Az Ádám almái (2005) című filmben Jensen mintha a gengszterek groteszk meséjét folytatná, írná tovább. Az isten háta mögötti parókia, templom és templomkert kis közössége – akár valami abszurd fogadó – közmunkára ítélt bűnözőkből áll, az alkoholista és kleptomániás, lecsúszott teniszbajnok, Gunnar, és a kizárólag olajkutakat rabló, hazája függetlenségéért küzdő arab bevándorló, Khalib mellé új jövevény érkezik, a bőrfejű, neonáci Adam. A fura, deformált figurákból álló közösség vezetője Ivan, a lelkész, aki talán a legfurább figura mindőjük között. Együgyű hitével mintha nem akarná felfogni a körülötte lévő valóságot. Pontosabban csak a hitéből és személyiségéből fakadó sajátos szűrőn keresztül, ami tagadja a gonosz létét az emberben, hiszi, hogy a bűnös visszavezethető eredeti jóságához, hogy minden rossz a sátán által küldött próba, ami legyőzhető, mert Isten mellettünk van.
    A kételkedő, luciferi szellemű Adam szembesíti őt a valósággal: nyomorúságos gyermekkorával, fia fogyatékosságával és felesége öngyilkosságával, ráadásul brutálisan összeveri, ám a lelkész továbbra is minden rosszból csak a jót szűri ki. De milyen áron: füléből folyni kezd a vér, hiszen a hitét érte támadás, és a hitet közvetítő szerv – „a hit pedig hallásból van” (Róm 10,17) – mutatja meg az áldozatot. A vér egyszerre mesei és evangéliumi motívum: nincs rá fizikai magyarázat, akkor indul el a vérzés, ha Ivant mélyen érinti valami, és egy fantasztikus méretű, röplabda nagyságú agydaganatra utal Ivan fejében, ugyanakkor Krisztus sebére is, ami hol itt, hol ott vérzik fel újra a legendáriumokban. Mintha az evangéliumi törvény – „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” (Róm 12,21) – valóban a szívébe-lelkébe-elméjébe lenne írva, hatalmas szűrőként védve meg őt a világ gonoszságától.
    Pedig úgy tűnik, a szűrő felmondja a szolgálatot. Az Adam szobájába Ivan által betett Biblia időnként leesik a komód tetejéről, és mindig ugyanott nyílik ki: Jób könyvénél. Adam eleinte csak félredobja a Bibliát, de aztán felfigyel a szokatlan ismétlődésre. Maga is kipróbálja, többször leejti, de a könyv nem tágít: Jób könyvénél nyílik ki megint. Adam olvasni kezd, egészen belemerül, még az ágyában, elalvás előtt is Jóbot tanulmányozza. A teológiai kurzus eredménye a legkegyetlenebb vád, ami csak ember – Adam – szájából elhangozhat: a lelkészt és a közösséget érő csapások nem a sátántól, hanem Istentől valók. Isten gyűlöli őt, és tönkretesz az életében mindent. Ivan szűrője ezt nem bírja ki, elveszti hitét, elbizonytalanodik, s ezzel együtt a kis közösség is szétesik, ráadásul megjelenik egy neonáci csoport, Adam régi barátai, a gonosz világ maga. És akkor történik a csoda. Hisz sem a mese, sem az evangélium nem létezik csoda nélkül, ahogy nem létezik áldozat nélkül sem. Dulakodás közben elsül egy pisztoly, Ivant fejlövés éri, vére beteríti az egyik gonoszt. Ivan a földön fekszik, kitekeredett pózban, krisztusi korpusz, kinyírt áldozat gyanánt. Csakhogy a golyó az agydaganatot érte és megsemmisítette, így Iván túléli a halálos lövést, mintegy feltámad halottaiból.
    Nem esik messze az alma a fájától – a tanítvány mesterétől: ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha én szenvedtem, ti is szenvedni fogtok, ha az én életem gyümölcsöt termett, ti is gyümölcsöt fogtok teremni. A templomkertben álló almafa gyönyörű termést ígér, amikor Adam megérkezik, hiszen meleg volt a nyár. És az almafa sorsa mintegy stációszerűen kiábrázolja a közösség állapotát. Az almának még érnie kell, és Adam megérkezésekor azt a feladatot vállalja/kapja, hogy gondozza a fát, s majd készítsen almalepényt a gyümölcséből. Ám rövidesen, baljós jelként, a fát varjak lepik el, s az édes gyümölcsöt lakmározzák. Hiába minden próbálkozás, csak Khalib pisztolylövéseire pusztulnak és tűnnek el. Visszaverték ugyan a támadást, de előkerül az addig rejtegetett fegyver. Adam is támad, szóval és tettel, s nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is lefejeli a lelkészt. Ekkor jön az új támadás, immáron belülről, kukacok rágják az almát, a parókia lakói leszedik hát a még ehető gyümölcsöt. Adam újra támad, Istent vádolja meg, s akkor megnyílik az ég, villámcsapás éri az almafát. Üszkös korpusza hirdeti a bekövetkezett áldozatot. S egy megperzselt héjú alma jelenti majd a folytatást: Adam az egyetlen megmaradt almából elkészíti az almás lepényt, amit a gyógyuló Ivannal együtt esznek meg a kórház kertjében. Különös úrvacsora ez, az almatestből való részesedés, hiszen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, még ha tűz áldozata lesz is, és gyümölcseiről ismerszik meg a fa, hogy milyen. Adam, aki átélte az almafa-jelenést, elhozza Ivannak az összetartozás jelét – az almás sütin forgó napkorongot mintáznak az almaszeletek –, s a fordulat ezzel az ő életében is bekövetkezik, hiszen nem esik messze az alma a fájától.
    Minden jó, ha vége jó – mondja a mese logikája. A templomkertben új almafacsemete zöldül, és a záró képsoron Ivan munkatársaként látjuk viszont – lenszőke hajjal – a hajdani bőrfejűt. Győzhet a rosszon a jó – mondja az evangélium logikája, és a Szenvedő derűs arca az érkező új jövevények felé fordul.

    Jób könyve:
    8 Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: “Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.”
    9 A sátán azt válaszolta az Úrnak: “Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób?
    10 Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön.
    11 Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!”
    12 Az Úr erre azt mondta a sátánnak: “Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől.
    20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott.
    21 Így szólt: “Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!”
    22 Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen.

{"cards":[{"_id":"5297ad3d3a82db7142001237","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":278199,"position":1,"parentId":null,"content":"Bűn és megváltás Anders Thomas Jensen nagyjátékfilmjeiben"},{"_id":"45b5bead1653fba6cf00000d","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":467847,"position":0.25,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001237","content":"Gengszeterek fogadója"},{"_id":"5297ad3d3a82db7142001238","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":1,"position":1,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001237","content":"Dán filmtörténet röviden\ndán filmtörténet- az állam támogató szerepének hangsúlyozása, filmtörvények, filmiskola (forgatókönyvírás kiemelt oktatása és háromszög rendszer, lélektani realizmus, rukovi natural story, Dogma mozgalom -> melodráma )\n"},{"_id":"5297ad3d3a82db7142001239","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":1,"position":2,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001237","content":"Jensen bemutatása\n•\tJensen, mint a négy felvonásos dramaturgia tökélyre fejlesztője ( incl. az experimentális spontaneitás kiölésére vonatkozó kritikai észrevételek)\n•\tJensen alkotásai (rendező/ forgatókönyvíróként ->ezt már döntse el a szakdolgozat tulajdonosa, hogy miként kívánja feldolgozni)"},{"_id":"47833ac3b7e4a05e75000011","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":467849,"position":0.25,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001239","content":"A filmben a legérdekesebbek a főhősök fleshbackjei, amelyek által ugyan kissé bárgyú-szájbarágós módon, ám mégis orvosi szintű precizitással ad Jensen látleletet pszichopatológiájuk gyökereiről. A többé-kevésbé realista film talajából ezek a visszaemlékezések szürreális csonkokként emelkednek ki, világuk álomszerű, történéseik nevetségesen eltúlzottak, olyannyira, hogy túlzásaik kétségbe vonják valódiságukat. Csakhogy: nem mind így emlékszünk-e vissza gyermekkorunk szépségeire/rettenetére? Jensen az összes figuráját szereti, legyenek bármekkora szörnyek: kiutat mutat nekik, és alibivel szolgál; senki sem eredendően rossz, mindenki a múltja áldozata – az almáiba belebarmult vagy éppen szeretetből brutálállat apjáé vagy az érzéketlen családjáé. It takes all sorts to make the world."},{"_id":"47830883b7e4a05e75000010","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":467845,"position":0.5,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001239","content":"Nos, a négy nagyon is karakteres és valóságos gengszter számára valahogy nem jönnek össze a dolgok. Hiába profik a szakmában, egy fatális tévedés – eladhatatlan csempészáru – következtében a kisfőnök, a már élete felezőjéhez érkező Thorkild a nagy maffiafőnök, Eszkimó adósává és hűbéresévé válik, társaival együtt. Egy sikeres széfrablás után azonban meglépnek a lopott pénzzel, és egy erdő közepén, egy elhagyott fogadóban kötnek ki – mintha csak mesében történne mindez, nem véletlenül hangzik el Andersen neve is a filmben, s nem véletlenül idéz a nyitó és záró kép anderseni hangulatot. A fogadó kényszerű állomás a menekülő gengszterek életében – sebesülés éri egyiküket, amit ki kell heverni –, de a mesei átváltozás, átalakulás terévé válik. Megnyílik a szereplők belső szobája, és sorra megismerjük kamaszkori élményeiket, amelyek eltávolították őket családjuk álszent és erőszakos (kis)polgári rendjétől, és lázadóvá, majd bűnözővé váltak.\nThorkild apja tizennyolc évet töltött egy almafa nevelésével, s életműve gyümölcsét várja áhítattal, feleségével és kamasz fiával együtt. A fán érő, pirosló három alma – tényleg, mint a mesében – a fiú három próbájává válik. S itt már, ugye, bibliai szimbólum is a három. Nemcsak az édenbeli kísértésre, hanem Jézus megkísértésére is utal. A kamasz Thorkild inkább külön szobát szeretne magának, minthogy részesüljön az alma szentségében és apja szüntelen horkolásában, amitől nem tud aludni. Ám a szülők érzéketlenek a fiú szükségeire, az apai életmű – „Az én almafám. Az én almáim.” – bűvöletében élnek, groteszk tükrét mutatva meg az isteni tudás helyett magán-emberivé váló tudásnak, önbecsapó illúziónak. A kamasz fiú végül is nem tud ellenállni a kísértésnek, és megeszi az első almát. De kérése – a külön szoba – nem jut el az apai/anyai fülekhez, tette a legsúlyosabb bűn, a szülői értékrend iránti lázadás manifesztumává válik. A második almát otthagyja a fán, de körberágja. A harmadikat pedig kék színű festékbe mártja. A következő képen a kék alma mellett már az apa testét is látjuk lógni: felakasztotta magát.\nNem esik messze az alma a fájától – Thorkild, valahol az életfelezője körül, szembesülni kénytelen elrontott életével, mintha a dantei erdőbe jutott volna maga is: „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz útat nem lelém.” Mintha a saját, gengszteri életműve sem lenne több, mint az apja három almája. A fordulat, ami az erdő közepén bekövetkezik az életében, s aztán a társai életében is, az eredethez való visszatérés, az élet fájára = fogadójára való rátalálás metaforájává válik. „Itt és csak itt van az a hely, ahová mindig is tartoztak.” A groteszkül kicsavart, kificamodott emberi világban a mese evangéliuma állítja helyre a rendet: teszi gengsztereinket vendégfogadó és -szerető lényekké, ami persze nem megy áldozat – alma-, állat- és emberáldozat – nélkül, még a mesében sem.\n"},{"_id":"45b5fd35c00b4fbba400000e","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":356337,"position":1,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001239","content":"Anders Thomas Jensen korának legbiztosabb kezű forgatókönyvírója és rendezője, akit a négy felvonásos dramaturgia tökélyre fejlesztőjének is neveznek. Forgatókönyvei többnyire közérthetőek és könnyen emészthetőek. Groteszk történeteit úgy meséli el, hogy közben a néző meg tudja kedvelni bűnös karaktereit és drukkol a megváltásukért. Kollégája, Lars von Thiers, annak ellenére, hogy többször dolgoztak együtt rendszeresen kritizája Jensen \"steril\" történetvezetését, miszerint az experimentális spontaneitást öli ki műveiből. "},{"_id":"5297ad3d3a82db714200123d","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":356420,"position":2,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001239","content":"A dán film aranykora 1910-től 1920-ig tartott, mialatt az időszak vezető rendezője Benjamin Christensen és két dán színész, Asta Nielsen és Avldemar Psilander, is elértek nemzetközi sikereket. Az I. Világháború alatt a dán filmnémileg visszaszorulta nemzetközi piacokról, annak ellenére, hogy olyan meghatározó alkotót tudhatott magának, mint Carl Theodor Dreyer. A mélyrepülés a következő évtizedben is folytatódott, ezért a dán film a dánok felé fordult. A hangos film megjelenésével zenés komédiákat gyártottak kifejezetten a dán közönségnek címezve, továbbá elkészültek az első dán dokumentumfilmek melyek a későbbieknek egy új korszak nyitányának bizonyultak. Az új irányzat központi figurája Theodor Christensen, aki kollégájával Karl Roos-al megírta az ország első filmelméleti könyvét. (Film, 1936) Elérkezve az 1940-es évekhez, a német megszállás alatt a filmszínházakban többnyire német filmeket mutattak be, maga a dán film pedig egészében nemzetközi központú lett. A nagyjátékfilmekben megjelentek az amerikai film noir és a francia költői realizmus jegyei, viszont a dán dokumentumfilmek tovább virágoztak. Az 50-es években visszatértek a folklór komédiák, ismét vetítettek amerikai filmeket, melyek gyorsan előtérbe kerültek a dán alkotásokkal szemben, de uralmuk az alacsony nyereség miatt nem tartott sokáig. A dán kormány ugyanis nem mutatott hajlandóságot, hogy devizában intézze a vételi tranzakciókat, így végül Dánia blokád alá került és 1958-ig nem jutott hozzá nagy amerikai produkciókhoz. \n1954-ben a filmszínházak jegyeladásai 60 millióra nőttek, de ugyanebben az évben a Dán Tv 3 év próbaperiódus után elkezdett rendszeresen sugározni. A televízió háztartásokban való elterjedése nagyban visszavette a mozik jegyeladásait, olyannyira, hogy 1960-ban 44 millió, 1970-re pedig már csak 20 millió jegyet adtak el évente. Eddig a pontig a film médium, pusztán, mint szórakoztatóipari termék szerepelt a köztudatban, valódi művészi érték nélkül. A drámai visszaesés rákényszerítette az államot, hogy fellépjen, mint támogató a művészi filmek megmentésének érdekében. 1964-ben megszületett a Film Törvény, mely a TV megjelenése miatt háttérbe szorult filmgyártást volt hivatott támogatni. E törvényben a dán kormány elismerte a művészfilmek készítésének fontosságát és megalapította a Danske Filmskole –t, a Dán Filmiskolát. Ezen döntések segítették a 60-as évek Európájában elterjedő irányzat, a szerzői filmek virágzását. \nEbben a szabad szellemű időszakban egyre gyakoribb volt a szexualitás megjelenítése és lassacskán a felnőtt filmcenzúra teljesen felszámolásra került. (1997)\nAz 1972-es filmtörvénynek köszönhetően megalapították a Dán Filmintézetet, mely a filmkészítés támogatásáért volt felelős és mint tanácsadó rendszer működött. \n"},{"_id":"5297ad3d3a82db714200123a","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":356338,"position":3,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001237","content":"Dán társadalmi kitekintés, a film alapja"},{"_id":"467ac5db96418fafc700000f","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":467786,"position":1,"parentId":"5297ad3d3a82db714200123a","content":"Jensen a jól bevált receptet használja dán filmesként, miszerint a dán mozi, elsősorban a dánoknak, a dánokról szól. A dán filmtörténetet végigkísérve láthatjuk, hogy a folk témájú vígjátékok kiemelkedő sikert arattak a dánok körében, későbbiekben pedig bármilyen társadalmi problémát feszegető komédiára és groteszkre nyitott volt a dán közönség. Jensen minden nagyjátékfilmjében a bűn és megváltás témáját feszegeti, mely filmek végén a főhősök maguk mögött hagyják traumatizált múltjukat, ami izolálta és visszatartotta őket a társadalmi integrációtól. Dániában közismerten nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmi reintegrációra, akár börtönviselt, akár tartósan munkanélküli állampolgárról legyen szó, több rehabilitációs program segíthet újra egyenértékű és hasznos állampolgárrá válni. \n\"A skandináv filmművészetre is az imént említett mindennapi emberek hétköznapi történeteinek feldolgozása jellemző. Ami az ő megközelítésüket a legtöbb esetben különlegessé teszi, az abban a kedves megértésben nyilvánul meg, amellyel az emberek hibáihoz közelítenek. Esendő hőseiket finom, gyakran abszurdba hajló humorral ábrázolják. Ugyanakkor rendkívül fontos náluk a kegyetlenül őszinte önmarcangolás, a belső problémák, kételyek szakadatlan kutatása.\"-Gyenge Zsolt A dán film ma"},{"_id":"5297ad3d3a82db714200123b","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":278268,"position":4,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001237","content":"Filmek elemzése\n"},{"_id":"5297ad3d3a82db714200123c","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":467811,"position":5,"parentId":"5297ad3d3a82db7142001237","content":"Ádám almái"},{"_id":"4782fa20b7e4a05e7500000f","treeId":"5297ad3d3a82db7142001236","seq":467809,"position":1,"parentId":"5297ad3d3a82db714200123c","content":"Az Ádám almái (2005) című filmben Jensen mintha a gengszterek groteszk meséjét folytatná, írná tovább. Az isten háta mögötti parókia, templom és templomkert kis közössége – akár valami abszurd fogadó – közmunkára ítélt bűnözőkből áll, az alkoholista és kleptomániás, lecsúszott teniszbajnok, Gunnar, és a kizárólag olajkutakat rabló, hazája függetlenségéért küzdő arab bevándorló, Khalib mellé új jövevény érkezik, a bőrfejű, neonáci Adam. A fura, deformált figurákból álló közösség vezetője Ivan, a lelkész, aki talán a legfurább figura mindőjük között. Együgyű hitével mintha nem akarná felfogni a körülötte lévő valóságot. Pontosabban csak a hitéből és személyiségéből fakadó sajátos szűrőn keresztül, ami tagadja a gonosz létét az emberben, hiszi, hogy a bűnös visszavezethető eredeti jóságához, hogy minden rossz a sátán által küldött próba, ami legyőzhető, mert Isten mellettünk van.\nA kételkedő, luciferi szellemű Adam szembesíti őt a valósággal: nyomorúságos gyermekkorával, fia fogyatékosságával és felesége öngyilkosságával, ráadásul brutálisan összeveri, ám a lelkész továbbra is minden rosszból csak a jót szűri ki. De milyen áron: füléből folyni kezd a vér, hiszen a hitét érte támadás, és a hitet közvetítő szerv – „a hit pedig hallásból van” (Róm 10,17) – mutatja meg az áldozatot. A vér egyszerre mesei és evangéliumi motívum: nincs rá fizikai magyarázat, akkor indul el a vérzés, ha Ivant mélyen érinti valami, és egy fantasztikus méretű, röplabda nagyságú agydaganatra utal Ivan fejében, ugyanakkor Krisztus sebére is, ami hol itt, hol ott vérzik fel újra a legendáriumokban. Mintha az evangéliumi törvény – „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval” (Róm 12,21) – valóban a szívébe-lelkébe-elméjébe lenne írva, hatalmas szűrőként védve meg őt a világ gonoszságától.\nPedig úgy tűnik, a szűrő felmondja a szolgálatot. Az Adam szobájába Ivan által betett Biblia időnként leesik a komód tetejéről, és mindig ugyanott nyílik ki: Jób könyvénél. Adam eleinte csak félredobja a Bibliát, de aztán felfigyel a szokatlan ismétlődésre. Maga is kipróbálja, többször leejti, de a könyv nem tágít: Jób könyvénél nyílik ki megint. Adam olvasni kezd, egészen belemerül, még az ágyában, elalvás előtt is Jóbot tanulmányozza. A teológiai kurzus eredménye a legkegyetlenebb vád, ami csak ember – Adam – szájából elhangozhat: a lelkészt és a közösséget érő csapások nem a sátántól, hanem Istentől valók. Isten gyűlöli őt, és tönkretesz az életében mindent. Ivan szűrője ezt nem bírja ki, elveszti hitét, elbizonytalanodik, s ezzel együtt a kis közösség is szétesik, ráadásul megjelenik egy neonáci csoport, Adam régi barátai, a gonosz világ maga. És akkor történik a csoda. Hisz sem a mese, sem az evangélium nem létezik csoda nélkül, ahogy nem létezik áldozat nélkül sem. Dulakodás közben elsül egy pisztoly, Ivant fejlövés éri, vére beteríti az egyik gonoszt. Ivan a földön fekszik, kitekeredett pózban, krisztusi korpusz, kinyírt áldozat gyanánt. Csakhogy a golyó az agydaganatot érte és megsemmisítette, így Iván túléli a halálos lövést, mintegy feltámad halottaiból.\nNem esik messze az alma a fájától – a tanítvány mesterétől: ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak, ha én szenvedtem, ti is szenvedni fogtok, ha az én életem gyümölcsöt termett, ti is gyümölcsöt fogtok teremni. A templomkertben álló almafa gyönyörű termést ígér, amikor Adam megérkezik, hiszen meleg volt a nyár. És az almafa sorsa mintegy stációszerűen kiábrázolja a közösség állapotát. Az almának még érnie kell, és Adam megérkezésekor azt a feladatot vállalja/kapja, hogy gondozza a fát, s majd készítsen almalepényt a gyümölcséből. Ám rövidesen, baljós jelként, a fát varjak lepik el, s az édes gyümölcsöt lakmározzák. Hiába minden próbálkozás, csak Khalib pisztolylövéseire pusztulnak és tűnnek el. Visszaverték ugyan a támadást, de előkerül az addig rejtegetett fegyver. Adam is támad, szóval és tettel, s nemcsak képletesen, hanem ténylegesen is lefejeli a lelkészt. Ekkor jön az új támadás, immáron belülről, kukacok rágják az almát, a parókia lakói leszedik hát a még ehető gyümölcsöt. Adam újra támad, Istent vádolja meg, s akkor megnyílik az ég, villámcsapás éri az almafát. Üszkös korpusza hirdeti a bekövetkezett áldozatot. S egy megperzselt héjú alma jelenti majd a folytatást: Adam az egyetlen megmaradt almából elkészíti az almás lepényt, amit a gyógyuló Ivannal együtt esznek meg a kórház kertjében. Különös úrvacsora ez, az almatestből való részesedés, hiszen minden jó fa jó gyümölcsöt terem, még ha tűz áldozata lesz is, és gyümölcseiről ismerszik meg a fa, hogy milyen. Adam, aki átélte az almafa-jelenést, elhozza Ivannak az összetartozás jelét – az almás sütin forgó napkorongot mintáznak az almaszeletek –, s a fordulat ezzel az ő életében is bekövetkezik, hiszen nem esik messze az alma a fájától.\nMinden jó, ha vége jó – mondja a mese logikája. A templomkertben új almafacsemete zöldül, és a záró képsoron Ivan munkatársaként látjuk viszont – lenszőke hajjal – a hajdani bőrfejűt. Győzhet a rosszon a jó – mondja az evangélium logikája, és a Szenvedő derűs arca az érkező új jövevények felé fordul.\n\nJób könyve:\n8 Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: “Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.”\n9 A sátán azt válaszolta az Úrnak: “Talán bizony ingyen olyan istenfélő az a Jób?\n10 Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön.\n11 Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!”\n12 Az Úr erre azt mondta a sátánnak: “Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elől.\n20 Jób ekkor fölkelt, megszaggatta ruháját és megnyírta fejét, a földre borult és imádkozott.\n21 Így szólt: “Mezítelenül jöttem ki anyám méhéből, és ruhátlanul térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!”\n22 Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen.\n"}],"tree":{"_id":"5297ad3d3a82db7142001236","name":"Adam's apples ","publicUrl":"adam-s-apples"}}